63081-33 Szilikon lágyító (hidrofil, puha és sima)
Jellemzők és előnyök
- Kiváló hidrofilitás. Azonnali hidrofilitás.
- Erős affinitás a természetes és szintetikus szálakhoz.
- Megakadályozza a bomlást.
- Tartós kötőgyantával együtt használható ugyanabban a fürdőben.
Tipikus tulajdonságok
Megjelenés: | Színtelen átlátszó folyadék |
Ionitás: | Nemionos |
pH érték: | 6,0±1,0 (1%-os vizes oldat) |
Oldhatóság: | Vízben oldódik |
Tartalom: | 23% |
Alkalmazás: | Természetes szálak és szintetikus szálak, például pamut, poliészter és nylon stb. |
Csomag
120 kg-os műanyag hordó, IBC tartály és testreszabott csomag választható
TIPPEK:
Szilikon lágyítók
A szilikonokat 1904-ben a szilíciumfémből származó mesterséges polimerek külön osztályába sorolták be. Az 1960-as évek óta használják őket textillágyító vegyszerek előállítására. Kezdetben módosítatlan polidimetil-sziloxánokat használtak. Az 1970-es évek végén az aminofunkciós polidimetilsziloxánok bevezetése új dimenziókat nyitott meg a textillágyításban. A „szilikon” kifejezés a váltakozó szilícium és oxigén vázán (sziloxán kötések) alapuló mesterséges polimerre vonatkozik. A szilícium atom nagyobb sugara miatt a szilícium-szilícium egyszeres kötés sokkal kevésbé energikus, így a szilánok (SinH2n+1) sokkal kevésbé stabilak, mint az alkének. A szilícium-oxigén kötések azonban energikusabbak (kb. 22 Kcal/mol), mint a szén-oxigén kötések. A szilikon az acetonhoz hasonló kitonszerű szerkezetéből (szilícium-keton) származik. A szilikonok gerincükben nincsenek kettős kötések, és nem oxovegyületek. A textíliák szilikonkezelése általában szilikon polimer (főleg polidimetilsziloxán) emulziókból áll, de nem szilán monomerekből, amelyek a kezelés során veszélyes vegyi anyagokat (pl. sósavat) szabadíthatnak fel.
A szilikonok néhány egyedi tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve a termikus oxidatív stabilitást, az alacsony hőmérsékletű folyóképességet, a hőmérséklettől való kis viszkozitásváltozást, a nagy összenyomhatóságot, az alacsony felületi feszültséget, a hidrofóbitást, a jó elektromos tulajdonságokat és az alacsony tűzveszélyt szervetlen-szerves szerkezetüknek és a szilikon kötések rugalmasságának köszönhetően. . A szilikon anyagok egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagyon alacsony koncentrációban is hatékonyak. Nagyon kis mennyiségű szilikon szükséges a kívánt tulajdonságok eléréséhez, ami javíthatja a textilműveletek költségeit és minimális környezeti terhelést biztosít.
A szilikonkezeléssel történő lágyulás mechanizmusa a rugalmas filmképződésnek köszönhető. A kötés forgásához szükséges energia csökkentése rugalmasabbá teszi a sziloxán gerincet. A rugalmas fólia lerakása csökkenti a szálak és a fonalak közötti súrlódást.
Így a textil szilikonos felületkezelése kivételesen puha fogantyút eredményez, kombinálva más tulajdonságokkal, mint például:
(1) Simaság
(2) Zsíros érzés
(3) Kiváló test
(4) Jobb gyűrődésállóság
(5) Fokozott szakítószilárdság
(6) Jobb varrhatóság
(7) Jó antisztatikus és pelyhesedésgátló tulajdonságok
Szervetlen-szerves szerkezetüknek és a sziloxán kötések rugalmasságának köszönhetően a szilikonok a következő egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek:
(1) Termikus/oxidatív stabilitás
(2) Alacsony hőmérsékletű folyóképesség
(3) Alacsony viszkozitásváltozás a hőmérséklet függvényében
(4) Magas összenyomhatóság
(5) Alacsony felületi feszültség (teríthetőség)
(6) Alacsony tűzveszély
A szilikonok nagyon széles körben alkalmazhatók a textilfeldolgozásban, például rostos kenőanyagokként fonásban, nagy sebességű varrógépekben, tekercselésben és vágásban, kötőanyagként a nem szőtt anyagok gyártásában, habzásgátlóként festésben, lágyítószerként nyomdapasztában, kikészítésben és bevonatban.